Nyugdíjpillérek Magyarországon: Hol tartunk, és merre tartunk?
A magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága és a kiegészítő nyugdíjpillérek szerepe egyre égetőbb kérdéssé válik. A felosztó-kirovó rendszer túlzott dominanciája, a korábbi magán-nyugdíjpénztári pillér megszüntetése, valamint az elégtelen megtakarítási hajlandóság miatt a magyar nyugdíjasok rendkívül kiszolgáltatottak. Nézzük meg, mit mutatnak a legfrissebb adatok és trendek!
morasz.marton
Egyetlen lábon álló nyugdíjrendszer
Magyarország nyugdíjasainak jövedelme 90%-ban a felosztó-kirovó rendszerből származik, szemben az OECD-országok 58%-os átlagával. Eközben az időskori jövedelmek mindössze 3%-a származik tőkefedezeti pillérekből, míg ez az arány az OECD-ben 18%.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
• A rendszer rendkívül érzékeny a demográfiai változásokra.
• Az idős korúak jövedelme gyakorlatilag kizárólag az aktív dolgozók befizetésein múlik.
Ahogy Warren Buffett szellemes megjegyzése rámutat: „Csak amikor elmegy a dagály, akkor derül ki, ki úszott meztelenül.” Magyarország nyugdíjrendszere egyértelműen egy ilyen helyzet felé tart, ahol a felhalmozott megtakarítások hiánya komoly problémát okozhat.
Mi történt a magán-nyugdíjpénztárakkal?
A magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-ban indult, és 2011-ig több mint 3 millió tagot számlált. Az akkori GDP 11%-ának megfelelő tartalékok egy kormányzati döntés következtében a központi költségvetésbe kerültek. Ez a lépés hosszú távú hatással volt a magyar nyugdíjrendszerre:
• Bizalomvesztés: Az állami rendszertől független nyugdíj-megtakarítások iránti bizalom megingott.
• Önkéntesség dominanciája: Azóta minden nyugdíj-megtakarítás teljesen önkéntes alapon működik.
A jelenlegi megtakarítási lehetőségek
Habár az állami nyugdíjpillér mellett elérhetők különféle önkéntes megtakarítási formák, ezek messze elmaradnak a korábbi rendszertől:
• Önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP): Több mint 1 millió tag, de sokan inaktívak.
• Nyugdíjbiztosítás: Kb. 500 ezer ügyfél.
• Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ): Mindössze 90 ezer fő használja.
Összesen körülbelül 1,6 millió ember rendelkezik valamilyen nyugdíjcélú megtakarítással, ami jelentősen kevesebb, mint a hajdani magán-nyugdíjpénztári tagság.
Mekkora összegeket teszünk félre?
Sajnos a magyarok nyugdíjcélú megtakarításai messze elmaradnak az európai szinttől:
• Az ÖNYP tagjai átlagosan havi 20 ezer forintot, de sokan mindössze 5-6 ezer forintot tesznek félre.
• Az idősebb tagok (60 év felettiek) átlagos megtakarítása 2,9 millió forint, ami 20 évre elosztva havi 12 ezer forint kiegészítést jelentene.
Ez az összeg a jelenlegi 233 ezer forintos átlagnyugdíjat mindössze 245 ezer forintra emelné, ami messze van az anyagi biztonságtól.
Nemzetközi összehasonlítás
A fejlett országokban a nyugdíjcélú megtakarítások a GDP jelentős részét teszik ki:
• Dánia, Izland, Hollandia: A GDP több mint 100%-ának megfelelő nyugdíjvagyon.
• Magyarország: Mindössze a GDP 4,2%-a.
Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy hazánk a sereghajtók közé tartozik Európában.
Adóvisszatérítés: Kihasználatlan lehetőség
A magyar állam adóvisszatérítéssel ösztönzi a nyugdíjcélú megtakarításokat, de ezt a lehetőséget sokan nem használják ki:
• ÖNYP: Legfeljebb 150 ezer forint visszaigényelhető.
• Nyugdíjbiztosítás: Maximum 130 ezer forint visszaigénylés.
• NYESZ: Legfeljebb 100 ezer forint.
Az adóvisszatérítés maximuma 280 ezer forint, de ezt csak akkor érhetjük el, ha többféle megtakarítást is igénybe veszünk.
Összegzés: Hogyan tovább?
A magyar nyugdíjrendszer jelenlegi helyzete kiszolgáltatottá teszi a jövő nyugdíjasait. A felosztó-kirovó rendszer dominanciája mellett elengedhetetlen, hogy az emberek nagyobb hangsúlyt fektessenek az önkéntes megtakarításokra. A cél, hogy minél többen használják ki a meglévő lehetőségeket, és hosszú távon biztosítsák anyagi biztonságukat időskorukra.
Ha még nincs nyugdíjcélú megtakarításod, érdemes most lépni, hogy ne maradj le az adóvisszatérítés lehetőségéről. Ne feledd: a jövőd a jelenlegi döntéseiden múlik!