5 gazdaságot érintő terv a Tisza programjából, amikről mindenkinek érdemes tudnia

A kormányváltás gazdasági téren is komoly változásokat ígér. A Bankmonitor elemzése alapján végigveszünk öt pontot a Tisza programjából, – a lehetséges buktatókkal együtt – amelyek közvetlenül érinthetik a munkavállalókat, a nyugdíjasokat, a befektetőket és a vállalkozásokat.

1. Az EU-n kívüli vendégmunkások tömeges behozatalának leállítása

A program szerint 2026. június 1-től további intézkedésig nem adnának ki új munkavállalási engedélyeket az EU-n kívüli vendégmunkásoknak. Ez nem a már itt dolgozók azonnali hazaküldéséről szól, hanem az új belépők áramának megállításáról.

A mögöttes logika érthető: ahol sok alacsonyabb bérigényű külföldi munkavállaló jelenik meg, ott gyengülhet a hazai munkavállalók alkuereje. A valóság azonban összetettebb. A vendégmunkások jelentős része olyan pozíciókat tölt be – jellemzően gyártósorokon –, amelyekre a hazai munkaerőpiac nem tud elegendő munkavállalót biztosítani. Ráadásul a külföldi munkavállalók sokszor alacsonyabb bérért is elvégzik ezeket a munkákat, ami a hazai bérek felfelé való elmozdulását fékezi.

Ha a behozatal leállna, kétféle kimenetel lehetséges. Ha magyar munkavállalók átvennék a pozíciókat, a munkahelyek megmaradnának. Ha viszont nem jelentkeznének elegendő számban, akkor a cégeknek emelniük kellene a béreket. A KSH adatai alapján ez is reális forgatókönyv lehet, hiszen Magyarországon a foglalkoztatottság historikusan magas szinten van, vagyis a szabad munkaerő-tartalék korlátozott. Ha ezt a cégek nem tudják érvényesíteni az árakban, csökkenne a nyereségük, szélsőséges esetben pedig a gyár kitelepítése is felmerülhetne. Mindez azt jelenti, hogy az intézkedés egyszerre hordoz lehetőséget és kockázatot, a kettő aránya pedig a részleteken dől majd el.

2. Egyszázalékos vagyonadó az egymilliárd forint feletti vagyonokra

Ez az egyik leggyakrabban félreértett pont. A program nem az egész vagyon után ír elő évi 1 százalékos adót, hanem kizárólag az egymilliárd forint feletti vagyonrészre. Aki például 1,4 milliárd forintos adóköteles vagyonnal rendelkezik, az nem 14 millió, hanem csak 4 millió forintot fizetne évente.

Gazdaságilag ez klasszikus redisztributív eszköz: a nagyvagyonúak nagyobb részt vállalnak a közteherviselésből, miközben az alacsonyabb jövedelműek adóterhe csökkenthető. A kulcskérdés azonban az, hogy mi számít pontosan vagyonnak, és hogyan értékelik azt. Ingatlan, cégtulajdon, külföldi vagyonelemek, műtárgyak: mindezek eltérő elbírálást igényelnek. A nagyobb vagyonok könnyen szétaprózhatók rokonok között vagy külföldi struktúrákba helyezhetők. Az adminisztrációs teher és az elkerülési ösztönzők mértéke fogja eldönteni, hogy ez valóban hatékony bevételi forrás lesz-e.

3. Nyugdíjas SZÉP-kártya és 120 ezer forintos minimálnyugdíj

A terv két logikát köt össze. Az egyik egy jövedelmi küszöb bevezetése: egyetlen nyugdíjas sem kaphatna 120 ezer forintnál kevesebbet havonta. A másik egy új juttatási forma: a nyugdíjas SZÉP-kártya, amelyre évi 200 ezer forintot kapnának a 250 ezer forint alatti havi nyugdíjjal rendelkezők, évi 100 ezer forintot pedig a 250-500 ezer forint közötti sávban élők. A kártyán lévő összeg élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre lenne felhasználható, – hasonlóan a munkavállalói SZÉP-kártyához, csak kifejezetten nyugdíjasoknak szánva.

A differenciált megközelítés előrelépés az eddigi, egységesen kiosztott 13. havi nyugdíjhoz képest, amely a magasabb nyugdíjból élőknek ugyanannyit adott, mint a rosszabb helyzetben lévőknek. A számok azonban komolyak: becslések szerint a 250 ezer forint alatti nyugdíjasok száma 2026-ban megközelítőleg 990 ezer fő, a 250–500 ezer forintos sávban körülbelül 1,17 millió ember él. A tervezett SZÉP-kártya és a minimálnyugdíj-emelés együttes éves költsége 450–460 milliárd forintra rúghat.

4. Kriptószabályozás: a magyar kapuőr kivezetése, MiCA-igazítás

A jelenlegi magyar szabályozás egy extra validáló szereplőt, úgynevezett kapuőrt épített be a kriptoeszköz-átváltási folyamatba, ami lényegesen szigorúbb az európai normáknál. Ennek következménye volt, hogy több nagy kriptoplatform kivonult a magyar piacról vagy felfüggesztette a kriptós funkcióit.

Az új kormány ezt a külön magyar réteget ki szeretné venni a rendszerből, és a szabályozást az EU egységes MiCA-keretéhez igazítani. Ez azzal járna, hogy az európai szinten engedélyezett szolgáltatók visszatérhetnének a magyar piacra, bővítve a versenyt és a hozzáférhetőséget. A lazítás némi pluszkockázatot jelent a fogyasztók számára, de nem kerülnénk európai szabályoknál lazább keretek közé.

5. Fejlesztés előtti, tesztelésre épülő innovációs közbeszerzés

Ez a legkevésbé ismert, de talán legizgalmasabb pont. A terv lényege, hogy az állam nem kész, polcról levehető terméket vesz, hanem fejlesztési munkát rendel meg olyankor, amikor még nincs piackész megoldás. A folyamat lépcsőzetes: az állami szereplő megfogalmaz egy problémát, több cég kap kisebb megbízást a tervezési fázisra, a legjobbak prototípust fejlesztenek, majd azt valós környezetben tesztelik, és csak sikeres teszt után jöhet a tényleges, nagyobb volumenű közbeszerzés. A szellemi tulajdon egy része pedig a fejlesztőnél maradhat.

Az EU-ban pre-commercial procurement (PCP) névvel illetett modell lényege, hogy az állam nem kész megoldást vesz, hanem fejlesztési munkát rendel meg – és csak sikeres teszt után kerül sor a tényleges, nagyobb volumenű közbeszerzésre. Ez csökkenti az állam kockázatát, hiszen nem kell rögtön sok pénzért egy félkész megoldást megvásárolni.

Ha a verseny nem valódi és az átláthatóság nem teljes körű, a rendszer éppen azt a problémát termeli újra, amit megoldani hivatott. Ha viszont valóban nyílt és átlátható keretek között működik, hatékony eszköz lehet a magyar innováció serkentésére.

Az ötletek egy része nem újkeletű, és európai előképük is van. A valódi próba azonban mindig a megvalósítás, és az, hogy a politikai szándék mennyire tud érvényesülni a gazdasági valósággal szemben. A részletek, amelyek ezt eldöntik, egyelőre még nem ismertek.